Valahogy tavaly nyáron jött az ötlet, hogy tele vagyunk jó zenékkel és éppen semmilyen fesztivál nincs, ezért csináljunk valami sajátot. Itt rontottuk el.

Miután letudtam egy délutánnyi sétát Pécs ipartelepein és begyűjtöttem egy rakás telefonszámot nekiláttam megkeresni a tökéletes és árban stimmelő helyszínt. Mivel a büdzsé a 0 forint környékén volt ezért nem annyira egyszerű a helyzet mint azt gondolnátok. Végülis különösebben extrém nehézségek nélkül pár napon belül meg lett a raktár, frekventált helyen, lakóktól messze, mindössze tíz ezer forintért, ami szerintem teljesen korrekt.

Megnyugodtunk, elkezdtük szervezni a technikát, a büfét meg a szállítást. Nagyjából minden rendben ment egészen addig a napig amikor is el kellett menni a raktár tulajdonosához, aki egy menő és egyben funky pécsi vállalkozó, hogy megírjuk a bérleti szerződést. Az még a kisebbik probléma, hogy egy rakás izzadó segédmunkással üldögélve vártunk rá a székháza előtt, akik a másfél órányi várakozásunk alatt az élettörténetük mellett azt is elmesélték, hogy mekkora egy fasz ez az ember mert mindig csúszik a bérekkel, de az igazi tortúra csak akkor kezdődött amikor bejutottunk.
Kapu nyílik, beszállunk a liftbe ahol a szokásos gumizene szólt, kiszállunk kellemes légkondicionált iroda, tetőkert, bőr fotelek, öltönyös titkárok, mi meg besétáltunk a papucsainkban valami szakadt pólóban. Kedvenc vállalkozónk még telefonált párat majd mondta, hogy minden teljesen rendben van keres valami szerződés szerűt, kitöltjük és adja a kulcsot. Miközben keresett valami formanyomtatványt természetesen megcsörrent a telefonja, és beszélt a munkásaival, hogy pénteken sajnos nem jöhetnek dolgozni mert nem lesz áram a raktáraknál szóval mindenki nyugodtan maradjon otthon. A partynk természetesen pénteken lett volna. Miután szóba hoztam a témát ő is meglepődött kicsit, majd elkezdtünk közösen agyalni. Végülis a tetőkertben telefonáltam párat, és rögtön három B terv is született, természetesen mindegyik jelentősen megdobta a költségeket de legrosszabb esetben működhetett volna szóval annyira nem féltünk.

Elérkezett a nagy nap, reggel 7 óra, megérkezünk a raktárhoz pakolni. Nos ekkor még bent tartózkodott nagyjából 30 segédmunkás akik éppen betonozták az esti bulink helyszínének a padlóját. Egy kicsit megijedtem, de az egyik munkás megnyugtatott “ne aggódjjá fiam, ez gyors kötő cement”. Azért én aggódtam. Elkezdtük bepakolni a hangot meg a fényt, ekkor hozott össze az élet detonátor Ferivel aki egy idősebb manus; fénykorában valószínűleg menő hangtechnikus lehetett most viszont inkább idegesítő volt, mint jó fej. A mai napig nem értem hogyan került oda de segített mindent összeszerelni ami abban nyilvánult meg, hogy a legegyszerűbb műveleteknek is sikerült háromszor nekilátni. Amikor nagyjából összeálltak a dolgok begördült egy Audi, és a kedvenc vállalkozónk közölte, hogy nem lesz áram. Elkezdtem telefonálni ő meg kiröhögött és közölte, hogy de lesz csak szívat.
Kiderült, hogy mind a három mobil szolgáltatónak van antennája egy közeli kéményen és ezért a környéket egyenlőre nem lehet áramtalanítani, amire amúgy azért lett volna szükség mert egy fa rácsavarodott egy villanyoszlopra és ki kellett volna vágni.

Hazamentünk tusolni, aztán megérkezett a személyzet. Mindenkinek el lett mondva mit hogyan és hova meg mennyiért. Kezdtek egyenesbe jönni a dolgok. Az még a történet része, hogy még sosem csináltunk hasonlót. Teljesen nulla tapasztalattal hívtuk meg az összes létező ismerősünket, sőt szuperbazs aki a zenét szolgáltatta leginkább még soha nem látott közelebbről keverőpultot az esemény előtt. A vicc az, hogy jól sikerült. Rengeteg ember érkezett teljesen random helyekről, egy kisebb csoport táncolt és egész jól érezték magukat, a csapat többi tagja meg ad hoc jelleggel ülte körül a raktárat 15-20as klikkekben füvezgettek.

Az üzleti tervünk az volt a dolog mögött, hogy a büféből kijövünk nullára. Hát nem igazán sikerült, mert a kedves büfés lányok nagyon lelkiismeretes végezték a munkájukat, reggel még össze is söpörtek ezért én a bérükön felül egy gyengébb pillanatomban kivettem a pénz tároló dobozkánkból a papírpénzt és odaadtam nekik az aprót, ami így utólagos számítások alapján 10 és 15 ezer forint körül mozoghatott, a veszteségünk is nagyjából ennyi volt. Mondjuk szerintem még mindig jobb vagyok mint szuperbazs aki a gyengébbik pillanatában záráskor bepattant az autójába és behajtott a raktár közepére félmeztelenül egy szalmakalapban olajszintet ellenőrizni, mert hogy ott van fény.