Napiklipp #2: The Proclaimers – I’m Gonna Be (500 Miles)
By: Tronke • May 4th, 2010 • Kategória: Katyvasz, Tronke, Videó, ZeneSkót rockot alanyi jogon karaoke gépekbe mindenhova!
TÁRÁTTÁ.
Skót rockot alanyi jogon karaoke gépekbe mindenhova!
TÁRÁTTÁ.
Mindenki ontja a kontentot, én meg csak passzívkodok. Gondoltam hát, hogy ideje lenne kicsit beszámolni, ha már egyszer megnéztem ezt a HÁROMDÉS csodát.

Nagyon vártam a filmet, a trailere egyszerűen odarak mindent amit el lehet képzelni. Nem tudom ki találta ki azt, hogy a négyméteres skorpiók a metál lábdobjára üssék a népet, de egy zseni. Íme az említett csoda:
A tárgyra térve: a film alapvetően nem tetszett. Lehet, hogy a tényleg nagyon odatevős trailer miatt túl sokat vártam tőle, de egyszerűen túl sok lóláb lógott ki mindenfelé. A harcok nagyon-nagyon adják, habár ott is voltak dolgok amibe bele lehet kötni (tippem szerint az ókori harcosok relatíve ritkán toltak démonszerű képződmények elleni harcban palmflipet.) Nagyon jó stílusban vágott csaták, hálistennek belassítós kényszerbetegség nélkül, pörgős.
Körülbelül idáig tartott ami jó volt. Kezdeném a negatívumokat:
Az egész film, a poszterek, a trailer, MINDEN arról szólt, hogy eljön a kraken, és felcsap mindenkit a fingófára, vér-rettegés-halál!négy!4! Hősünket, Perszeuszt is ez az egy cél vezérli, hogy bemutassa a krákennek a dildózert, ezáltal megvan az alapkonfliktus. Nem egy Heidegger, de érthető, ha énis félisten lennék, énis legalább ennyire veszélyesnek érezném magam.
Szóval hősünk rengeteg veszélyen átküzdi magát, szerelembe esik egy nővel aki állítólag születésének napja óta követi (ide most bele lehetne rángatni egy Twilight párhuzamot, de az oldal érdekében megkímélem ettől a népet), szép lassan összegyűjt maga köré egy csapatot (aminek a megalakulása kísértetiesen hasonlít a Gyűrűk Urában szereplőhöz) különböző mágikus tárgyakat (egy fénykardot kvázi, AMIT NEM HASZNÁL MERT Ő ERŐS) és egy fekete pegazust. Igen, egy fekete repülő szárnyas lovat, az ókor Lamborghinijét (komolyan, már csak szarvak kellenének rá, meg lángok és a kráken hazáig rohant volna), amit derék hősünk természetesen nem használ. Ő gyalogol.
A csapattagokról szintén nem lehet sokmindent elmondani. Megfáradt harcosok akik természetesen “mókás katonacsínyekkel” dorgálják Perszeuszt, amiken ő rendre felülkerekedik, MERT ERŐS. Vannak itt meggyötört katonák, idealista ifjúk és egy apa aki elvesztette a lányát (látom magam előtt az ötletpartik ezreit amikor ezeket kitalálták), és egy dzsinn. Igen, egy dzsinn. Aki lehet, hogy nő (ezt sosem tudjuk meg) egy fúziós reaktor van a szíve helyén, skorpióháton közlekedik és gégerákos hangon beszéli a wookiet. Gyakorlatilag átmentették Csubakkát a Star Warsból, rákötötték a BKV-effektpedált ‘oszt hadd szóljon. Semmi értelme nincs a karakternek, de legalább hörög, meg világít. Azt az apró fícsört már meg sem említem, hogy Zeusznak konkrétan Dart Vaderes hanghordozással kellett Perszeusszal közölnie, hogy “én vagyok az apád”. Azzal a fénykarddal együtt azért ez már sok volt.
Nem ő az.
Natehát. Sok hercehurca után elérkezünk a csúcsponthoz, a harchoz amire mindenki várt! Zeusz papa elkiabálja magát: “Release the Kraken!”
Anyu küldi.
Eljön hát a kraken. Vagy tíz percen keresztül jön ki a víz alól, a föld megremeg, az emberek félnek, kitátja rettenetes pofáját, üvölt egyet … majd meghal. Perszeusz talált egy hibát a Mátrixban, gyorsan beinjektált hát oda egy aljas kódot (ez lett volna a Medúza feje) amitől szegény kraken szoborrá vált, majd összeomlott.
Majdnem szétfejeltem a vásznat amikor ezt megláttam. Tudtuk, hogy ez a történet vége de ennyire elhúzni valamit, és aztán ennyire értelmetlenné tenni már-már pofátlanság volt.
Ja, a film nem 3D. Lehet az van a papírra írva, de konkrétan két vagy három helyen volt az, ahol úgy látszott, mintha térbeli lenne. Nem érdemes így nézni.
Summa summarum: popcorn movienak elsőrangú, csak próbáljunk meg nem figyelni a történtekre. Kifejezetten élvezhető lesz úgy, higgyük el. Ha értékelnem kéne, akkor ez tízes skálán olyan 5.
Próbáltam belerakni egy persze-Perszeusz szóviccet de nem találtam neki helyet. Lehet megspóroltam pár agysejtet. Láttátok már? Nektek tetszett?
A zenész életét feldolgozó filmben, legalábbis az NME hírei szerint. Courtney Love-val is lesz együttműködés, a realitás érdekében.
Az előző bekezdésig voltam objektív. Melyik designerdrogfüggő répa találta ki, hogy ez a tvájlájt-hulladék akár szóba is jöjjön? Nem mondom, hogy nagyon beleástam magam bármely filmjébe is, de egy igencsak szürreális élményem volt az első filmmel kapcsolatban. Ami pont elég volt arra, hogy megragadjam az összes film lényegét.
Robert Pattinson néz.
Sokáig.

nem egyenlő

Abszolút megértem, hogy a vámpírfüggő tinilányok nagy százaléka el fog menni a filmre “edvárd” miatt, de akkor sem érzem rendjén. De cáfoljatok meg a kommentekben.
Szeretnék bemutatkozni. Tronke fedőnévre hallgató beépített ügynök/pécsi gimnazistaként tengetem napjaim. Más még nagyon nem írt bemutatkozó postot, gondoltam, teremtek valamit. Vagy nem.
Mindenesetre ömlengenék kicsit magamról. Pár éve a capoeira nevű harcművészetet űzöm. Szeretek futni, úgy en bloc mozogni. Elsődleges érdeklődési köreim a zene (vuttyvutty, duffduff, hrzzzss, wompwomp), filmek (vér és egyéb testfolyadékok/űrbeli konzervdobozok színes cuccokat suttyogtatnak egymásra), sorozatok (sokféle, de főleg mainstream), emberek (hogy egy toposz is kerüljön a felsorolásba), tatuk (láttál már tatut közelről? Nem? Nem tudod mit hagytál ki).
Ezekről fogok nagyrészt írni.
Vagy nem.