Sajnálattal közöljük, hogy a Venison feloszlott. Úgy látszik divat kamu név alatt visszatérni, mert a Soundgarden után a The Strokes is így adta az első koncertjét a rövid szünet után. Ezt egy twitter üzenetben közölték, idézem:

“Egy csak teltházakat felmutató karrier után a Venison nevű banda úgy gondolja, hogy elég lesz. “A csúcson kell abbahagyni.” – mondta a szóvivőjük.”

A humoros tweet után adtak egy bulit, egy alig 500-as nézőszámú helyen, ami után a Youtube-ot elárasztották a videók a koncertről.

Hirtelen váltás Jim Carrey után. Minden jel szerint az 500 nap nyárban domborító Joseph Gordon-Levitt fogja Rébuszt játszani a 2012-re tervezett új Batman filmben. A nem is olyan rég elhalálozott Heath Ledger helyére nyilván nem akartak senkit beállítani érthető módon, így jött a Riddler a képbe Joker helyett. Elvileg Eddie Murphy is szóba jött mikor a rendező válogatott, sőt, még mindig van rá esélye. Lehet ez csak számomra félelmetes, de szerintem Eddie Murphy egy feszülős zöld ruhában erős lenne.

A Twilight söpörte be a legtöbb díjat az MTV Movie Awards-on. Hagyjuk. Egyszerűen erről már nehezen vagyok hajlandó hosszasan beszélni, mert szuperül anyázásba fordulna át az egész, hogy most is át fog. Mint tudjuk, az MTV Movie Awards, meg úgy magában az egész csatorna elkurvult ahogy van, és nem a minőséget figyelik, hanem a bevételt. De hogy valami ennyire el legyen szabva azt már nem bírom feldolgozni. Persze oké: maradjon meg ez a díjkiosztó a pénztermelőké.
Alapból engem nem az zavar, hogy az Alkonyat létezik, hanem az, hogy erre rengeteg ember vevő. Mert ha még lenne egy egyszerű olvasói réteg, azt mondanám, hogy elég normál az egész, ha szeretik, szeressék, de ez az eszetlen rajongás egy középszerűen szar könyvért és abból adaptált nyálfilmekért egyszerűen kiakaszt.

“A mainstream zeneipar pár hónapon belül megszűnik létezni.” – állítja a hétvégi koncertjeiből alig megélő, Thom Yorke. Az úr még azt is állítja, hogy ez az egész nem lenne nagy megrázkódtatás a világnak.

Iiiiiigen?

Már nem azért, de én nem fikáznék valami olyat, amibe bejutottam és szénné kerestem magam a segítségével, hogy aztán felvehessek egy lemezt és szarért-húgyért áruljam. Persze, most jöhetünk azzal, hogy a Radiohead nem tartozik a zeneipar fő sodrásába, és rossz érzés is bevallani, de mégis rég benne van. Ja, és mindez egy iskolai kiadványban jelent meg, több másik zenész interjúja mellett, amiben elvileg a srácok politikai nézeteit kellene kitágítani.

Carlos D állása nem kiadó többé. Sőt mindjárt jött vele egy másik zenész is! Miután Carlos Dengler (“Az Interpol Lagerfeldje” – Gróf Balázs) bejelentette, hogy kilép az Interpol negyedik lemezének elkészítése után, és többi tag ezt megértve, szépen elkezdett keresni egy utódot. Pár napja meg is tették a bejelentést, hogy a banda új basszistája Dave Pajo és még meghívtak egy dolgos legényt, a Secret Machines frontemberét billentyűzni és háttérvokálozni.

“We are very excited and honoured to be working with such talented individuals, come and see why.”

Hozzánk legközelebb november 18-án adnak koncertet a bécsi Gasometerben, már az új felállásban, ami kicsit nyomasztó a banda kedvelőinek. Már nem fogjuk látni Carlos D elegáns gitárfogásait.

És akkor bajusz!

Nem maradhat el év (legalábbis az utóbbi két év nem maradt el) Fishing On Orfű alterfeszt nélkül, aminek lehet örülni is, meg nem is. Nyilván feldobja a turizmust a környéken a sok fiatal, mert az emberek képesek az ország másik végéből idáig leszaladni, hogy láthassák az egyik kedvenc bandájukat és az idei felhozatal kicsit változatosabb is lett, mint az előzőek.

A színpadok száma maradt a tavalyihoz hasonló, tehát lesz négy darab a nagyszínpaddal együtt. A kisebbek között az egyik lesz az EST színpad, ahol elcsíphetjük a garázsrockos NemJucit vagy a keményebb hangot megütő Óriást, esetleg a szintis electro-punk attrakciót a Soerii&Poolek-et. De persze megfordul itt a Csík zenekar, meg a kamenyicai bitliszek – vagyis a Heaven Street Seven – is, és bónusz érdekességként a Biorobot nevű formáció, aminek Bérczesi Robi is oszlopos tagja, ő pedig tényleg régóta nem hallatott magáról.

Aztán a szokásos BOMBA! színpadon az első nap a hardcore dolgok keretében fog telni, Isten Háta Mögöttel meg Subscribe-al, de a következőn megérkezik vagy 25 rap-crew, hogy szétalázzanak mindenkit, aki odatéved a sátrukba. Fogja még itt villogtatni az új lemezét az EZ Basic és a PASO is egy szép pénteki napon.

A Panoráma színpad és a Local Voice inkább a fiatalabb tehetségeknek engedik az érvényesülést. (Persze vannak öreg motorosok is.) Az előbbin kicsit híresebbek, az utóbbin az éppen felkapaszkodó ifjúság fog majd ugrálni. Lejön Orfűre az ígéretes jövő előtt álló The Twist és a Pluto is, de lesz még Zagar és Rutkai Bori is hozni fogja a dalárdakörét. Ez persze a Panoráma színpad volt, a Local Voiceon olyan remek bandák tolják majd a képünkbe a rock’n'roll-t, mint az első lemezükkel nem is olyan rég jelentkező pécsi SzigorIgor, vagy a másik nagy kedvencem a Polaroid pszichedelikus funk-fogata. Ennek a színpadnak a választékából sokáig lehetne mazsolázni, mert rengeteg jó zenekart kínálnak nekünk, szinte tolják egymás után az arcunkba, mert a program bizony sűrű ebben a sátorban. Kipu, Esti Kornél, The Crybabies, Szabadtéri Négyakkordos Preformansz, Harmada…
Azért nyilván nem ülnék itt egész nap.

Mert a nagyszínpadon tiszteletét teszi a Pécs városát többször megjárt francia funk-rock duó, az Inspector Cluzo, akik pont most készülnek kiadni a French Bastards névre hallgató új korongjukat, úgyhogy valószínűleg kapni is fogunk az új dalokból. Ellátogat még ide az állandó táncdalkirálynő Kovács Kati is a Qualitons-al, akik biztos megrengetik a helyet; a Pécsi Est Caféban is megcsinálták a hangulatot. Meg persze lesz a szokásos Quimby, mert ugye az kell a népnek… hogy teljes legyen a körkép, lesz egy 30Y meg egy Péterfy Bori koncert is, így minden alterkidnek/görlnek lesz mire nedvesednie.

Összességében egy normál fesztnek nézünk elébe: szokásos Lovasis színvonalú happening, ami eddig nem sült el rosszul. Az időjárás is csak egyszer játszott be, de akkor elég erősen.
Szépen, okosan kell viselkedni gyerekek és akkor nem lesz elszabva.

Ja, és majd megpróbálunk innen is közvetíteni, hasonlóan, mint az egyetemi napokon tettük!

Égszakadás-földindulás! Korunk egyik meghatározó zenekarából, az Interpol-ból távozott az egyik fontos összetevő, Carlos D, vagyis Carlos Dengler. A hírek szerint a lemezt még befejezi a bandával, de a nyári turnén már nem vesz részt. Ez volt a rossz hír, a jó mellett, mi szerint az album munkálatai befejeződtek és a boltokban lesz nemsokára. Én személy szerint teljesen megdöbbentem, hogy Carlos képes volt otthagyni egy ilyen dinamikusan fejlődő, és stílusukon belül mindig újat mutató bandát. Mindig is utáltam, hogy egy bandából kiválik valaki, mert azt érzem, hogy ha pótolják is a tagot, az már nem ugyanaz. De legalább Dengler bácsi nem csörtetett ki a stúdióból, hogy “Végeztem veletek.”, hanem barátian elintézték. Valószínűleg a filmzenék felé fog tovaszállni, mert készített már, és szerette is csinálni őket.

A világ legjobb zenekara klippel jelentkezett. A Soerii & Poolek élő fellépéseit a magyar James Bond részletezi helyettem:

A fogságba ejtett Kautzky Armandnak részben igaza is van, mert a banda kivételesen hatalmas showt csinált egy fellépésből, és azt kell, hogy mondjam, hogy a polgárpukkasztásban jártas the Kolin-t is lekőrözik. Ez van srácok.
A klip középpontjában Renáta áll, aki hatvan fölött is képes arról énekelni, hogy mégis ki a fasz találta fel a tangát. Ez mellett főállású pornószínésznő, akinek a Lángoló Gitárok kommentelői nagy hódolói.

Lou Reed és felesesége kutyáknak zenél. A párosnak túl sok idejük lehet, mivel a sydney-i VIVID fesztivál keretében ugató négylábúaknak tartanak koncertet. A magas frekvenciájú jelekkel való művészkedés az Operaház északi sétányán fog lezajlani, emberi fülnek hallhatatlanul. Körülbelül 20 perc lesz a műsoridő, a közönség figyelmét tekintve.

A Gyógymód kipakol. Robert Smith kortalan bandájának, a The Cure-nak online stream-je nyílt, ahol a népes grufti tábor meghallgathat 20 kiadatlan számot, amik mind a Disintegration felvétele közben születtek. Vannak itt instrumentális verziók, alternatív verziók, élő verziók, próbáról maradt verziók, demo verziók, verzió verziók, tehát minden ami szem-szájnak ingere. Ez az egész pedig annak a jegyében történik, hogy az eredeti 1989-es remekmű remasterelt termékét újra a piacra fogják dobni, valószínűleg május 24-én. (Stílusosan amikor az első megjelent.)
Tehát: Alternative Rarities 1988-1989

Kele Okereke tudja mi kell a népnek. A fiatal Bloc Party frontember Írországban játszotta a legelső szóló show-ját, ami már a kezdés előtt nagy sikernek örvendett, mert a zenész úgy gondolta, hogy ezt az alkalmat meg kell ünnepelni, úgyhogy mindenkinek fizetett egy Jagermeistert. Az ismeretlen számára is máris szimpatikus fiatalember mellesleg remek koncertet adott a sörivóknak.

Liam goes to Hollywood. A Gallagherek énekesebbik fele nem is olyan rég összecsapott egy kis produkciós irodát, az In 1-t, ami következő feladatának Richard DiLello memoárjának, a The Longest Cocktail Party-nak a megfilmesítését választotta. Ez az a könyv, aminek az írója egészen belülről nézte végig a Beatles működését és romlását 1968-1970 között. (Ez mondjuk vicces, abban a tekintetben, hogy most már ex-Oasis-ról beszélünk.) Liam nagyon elszánt a filmet illetően, de nem hagyja, hogy a filmipar beszippantsa, legalábbis ezt állítja. Arról pedig, hogy miért nem játszik majd a filmben, a következőt nyilatkozta:

Túl jóképű vagyok.

A nap nekem már alapból este hat körül indult igazán, úgyhogy körülbelül Junkie XL “hangolásra” értem a nagy színpad elé. Ez körülbelül azt tartalmazta, hogy felállították a srác keverőpultját és a potmétereket nullára csavarták. Tom Holkenborg a gyönyörű holland nevével együtt ugrált fel a színpadra, majd mindjárt a mindenki által ismert, kereskedelmi rádiók által szarrá-fossá játszott Little Less Conversation-nal kezdett, amire elkezdtek oda rohanni a népek, hogy “Néééézd itt a Presley-remixes csávó”. Rendben, végül is ezzel nincs baj, aránylag elviselhető elektronikát kapunk a fülbe, de amikor már ott kötünk ki, hogy a művész úr Depeche Mode-ot remixel, az már azért erősen megkérdőjelezhető akció. A derék holland úriember a kütyük csavargatása közben olyan kunsztokat ejtette meg, mint a cigigyújtás, közönségnek háttal sörivás, és törölköző felkapása a nyakba. Én a végén már kezdtem besokallni, úgyhogy elmozdultam, hogy körülnézzek, ismerősöket keressek.

Így sikeresen Péterfy Borira értem vissza, akik már a színpadon mozogtak, a szokásos felállásban. Ők is egy olyan húzónév voltak, mint a Quimby, viszont ezen a napon nem is léptek fel olyan zenekarok, akiket mindenképpen ajánlani kellett volna (Kivéve persze a Bambi Molesters-t), úgyhogy szódával elment. Bori még mindig a showwoman szerepét játssza, nem kicsit jól, csak a közönség nem mindig hallgat rá.
Amúgy észrevehető, hogy a basszeroson kívül más nem igazán él a színpadon. A gitáros úgy elvan magában ott oldalt, a billentyűs meg nyilván nem tud elmenni a hangszerétől, de valami kis kikacsintást, vagy ilyesmit várna az ember, de ő csak bámul komoran bele a fekete-fehér mintába. Mázlijuk, hogy az énekesnő tartja a kapcsolatot többé-kevésbé.
A ráadások előtt minden zenekari tag ledobott egy dedikált Szembogár-kislemezt, amik szépen hasítottak bele a reflektorfényből a sötétségbe, majd a tömeg mélyére. A következő 3 ráadás talán a legenergikusabb része volt a koncertnek.

Ez a nap lett volna A Nap, a You Say Party! We Say Die! fellépésének napja…

Ez a nap már alapból halálra volt ítélve, a Quimbynek kiadott főműsoridő miatt. Ahogy a kapun beléptem mindjárt megütötte a fülemet spanyollal vegyített angol üvöltözés, a dombra felnézve meg láthattam, ahogy amatőr artisták random módon állnak egymásra, meg dobálják a bábuikat.
A színes embertömegben leültem egy barát mellé, aztán jött több, és csak sokasodtunk, ami pozitívan hatott a közösségi szellemre.

Lassan elkezdett kipakolni a Chicks On Speed nevű nagyon német zenekar, elektronikus prüntyögések és egy régi Nokia csengőhang közepette. A rikító neonszínű ruhák alapján már sejthette a józan eszű ember, hogy itt érdekes dolgok fognak történni, de azért sereglettek a szülők által hozott kisfiúk-kislányok is. A beállás után gyors átkötéssel be is indult az electroclash-dance-punk gépezet. Így a négy nő engem a régi Bikini Killre emlékeztetett, csak ugye a stílus, a dizájn, és úgy alles zusammen minden más volt, de mégis volt egy olyan kisugárzásuk, mint a régi csajbandának.
Az egész egy szépen felépített show volt, rengeteg elemmel, amiben a zene szinte már másodlagosnak látszott. A kivetítőn folyamatosan ment a lányok egy házi videója, ahol éppen egy utcán tartanak táblákat különböző szavakkal, vagy éppen egymást fenekelik el bakelitlemezekkel. Néha valaki rápillantott a keverőpultra, addig a többiek énekeltek, vagy éppen egy magassarkúba szerelt effektet bűvöltek. A koncert háromnegyedénél végül teljesen elszabadultak a nagy átélésben és valahogy elhoztak a biztonságiak mellett pár embert, akikkel bodysculpture-t alkottak, vagyis egy körülbelül 5 személyes szobrot, ami elég jól nézett ki! Végül is nemhiába művészek alapjába véve.
A végén egy szerény “Thank you!” után levonultak a színpadról, ahogy arra feljöttek: csendben, halkan, békességben.

Az emberek már ez után elkezdtek gyűlni a Quimbyre. A szokásos pécsi kemény mag, kicsikkel-nagyokkal. Erre bezzeg megtelt a színpad előtti hatalmas hely, a dombot is beleértve, még a bespeedezett német nőkön csak olyan 100-200 ember volt, akiknek a fele csak nézte az egészet. Ahogy kezdtem az egészet ez a nap úgy volt kiegyensúlyozatlan, ahogy kell, mert ugye mindenki erre volt kíváncsi, nem a többi külföldi remekségekre. Lehet csak én vagyok így vele, de már baromira unom, hogy a Quimby mindenhol ott van. Némi fotózás és folyadékbevitel után bátorkodtunk átnézni a Kollektíva bulira, ahol érdekes tömeg alakult ki a színpad előtt. Pár fotó és nézelődés után visszakúsztunk Quimbyre, ahol már a rendőrök járkáltak a backstage bejárat körül. A következő párbeszéd zajlott le a biztosúr és BB között:

BB: Jó estét, Görhöny internetes portál. Csak azt kérdeznénk, hogy mi a probléma?
Kék: Hangos a zene.
BB: Értem, ez is lakossági bejelentés?
Kék: Az hát!
BB: Köszönjük.

Érdekes módon hagyták a bandát érvényesülni, csak megdorgálták őket, miután lejöttek (A szokásos setlist után). Most nem volt szabad akciózni.

BB még hozzá fogja ehhez tenni az Ő adagját, legalábbis remélem.

Valahol a Petőfi utca fele járhattam – ami most a nem Pécsieknek nem sokat mond – amikor pár fiatalra lettem figyelmes.

“Oh, hát a Parov Stelar a nagyszínpadon lesz.”
“Ma hallottam, hogy lesz Parov Stelar, kötelezőőőő…”
“Te, én ezen a héten csak úgy olvasgattam a neten és így gondoltam rá, hogy milyen jó lenne egy Parov Stelar koncert Pécsre. Erre ez jön velem szembe…”

A srácok itt feszítették a cérnát a hangszínekkel és a hanglejtésükkel, meg úgy az összképpel. (look at those fucking hipsters…jaj, úristen, hogy került ide ez a mondat!)
Lényegtelen, összekapcsolódtunk BB kollégával, hogy átvegyük a jegyeinket. Ez már magában azzal járt, hogy meg kellett kerülnünk a fesztivál területét, hogy a sajtós sátorhoz eljussunk, de ott minden zökkenőmentesen ment. Beértünk, vettünk magunkhoz folyadékot és vártunk.
A fotósárokba nem igazán akartak beengedni minket, de aztán a fő kopasz megmondta, hogy “Az első három számra be lehet menni.” Jó.
Körülbelül kilencig vártunk, (beszélgettünk a többi fotóssal, anyáztunk, stb.) mert a banda nem igazán akaródzott előjönni a rejtekéből, de aztán belekezdtek. Jobb volt, mint amire számítottam, sőt, tetszett is! Az egésznek volt egy olyan lüktetése, ami megragadta az embert, bár azért hatalmas rajongó nem leszek.  A basszeros és a szaxofonos szépen kihasználta a mozgásterét, ahogy a szépséges énekesnő is, csak a banda atyja Parov maradt a háttérben a laptopjánál, aminek az Apple logóját leszigszalagozták. Mert nem kell a felesleges világító fényforrás. Ugye.
A Parov Stelarról rengetegen hiszik azt, hogy az egy nyugis, jazzes kreálmány és mondjuk azt, hogy azért egy kicsit tévednek. Az első amit észreveszünk, azok a háttérben hallható erős elektronikai futamok, ami már szakít az egész dologgal; lassú, de mégsem mondható nyugisnak vagy downtemponak. A basszusfutamok echte funktagozatosak, a szaxofonos meg… nos, Ő az, aki beleviszi a jazzt, de azért érezhetően elhajlik több felé.

Letelt a három szám és ki lettem küldve egy “Ne most fényképezzé’ menjé’ kifelé!” felszólítással, amit egy nagyon udvarias felnyírt hajú kigyúrt baromállat osztott le, pedig világosan látta, hogy rakom el a gépet. Persze kimentünk, és felszöktünk a Rókus-domb tetejére, ahonnan remek kilátás nyílt a színpadra. Pár képpel később már csak ültünk, néhány számmal később már táncoltunk, aztán kértünk még egy italt, hogy legyen mit vinni az útra.

Holnap már több programmal szolgál a fesztivál, úgyhogy hosszabb beszámolókat tudunk írni, ami pozitívan fog hatni azokra, aki szeretik olvasni ezeket.

Előrejelzésünket hallották, jó éjszakát.

Elég sok kihagyás volt az előző óta, úgyhogy újra itt, újra friss és még némi pótlás is belefért.

Egy flip-flop találta fejbe Kelly Jonest Szingapúrban. A Stereophonics énekese félredobta a papucsot, majd annyit mondott a közönségnek, hogy “Köszönöm.”, és a zenekar kollektívan levonult a színpadról. A hisztis banda csak akkor állt újra a hangszerek mögé, mikor a biztonságiak kidobták a férfit, aki dobta a lábbelit. Ezután persze befejezték a showt.

A két gitárzseni összeállt. Instrumentális albumot dob ki John Frusciante és Omar Rodriguez Lopez. A lemezért mindenki annyit fog fizetni, amennyit akar, ahogy anno az In Rainbows esetében tettük. A befolyó összeget jótékony célokra kívánja felhasználni a két virtuóz, mégpedig a Keep Music In Schools program javára. Az anyag elvileg már jó pár éves, csak a fiókban rejtegették, állítja a duo. A cím nemes egyszerűséggel: Omar Rodriguez Lopez & John Frusciante és letölthető Rodriguez Lopez honlapján.

Damon Albarnnak van elég anyaga. Legalábbis azt állítja, hogy a vegyes érzelmekkel fogadott Plastic Beach anyag felvételekor legalább 80 számot feljátszottak még, tehát körülbelül két lemeznyi anyag a vezérnél pihen, kvázi a PB folytatása. Még Ő sem tudja, hogy mennyit szeretne megjelentetni ebből.

Szörnyen sok zenét vettem fel ehhez az albumhoz, nagyjából 80 számot összesen. Tehát elméletileg van második és harmadik része a Plastic Beach-nek, ha szánnánk rá pár évet, hogy befejezzük.

Még azt fűzte hozzá, hogy az egész annyira összetett, hogy még érnie kell, mert ugye a társával Jamievel, nem mindig vannak egy véleményen dolgokban, de általában közös nevezőre jutnak.

Kézzel írott Lennon dalszöveget találtak. Ami valószínűleg el is fog kelni szép summáért – olyan 460 000 fontért – júniusban egy aukciós rendezvényen. A papír mindkét oldala tele van írva Lennon által (Kék tintával, pirossal javított), és a A Day In The Life szövegét tartalmazza, ami az utolsó szám volt az 1967-es Sgt. Pepper’s Lonely Hearts Club Band albumon. A Sotheby’s new yorki aukciós ház fogja június 18-án elkalapálni a papírost.

Adam Ant vs. Liam Gallagher. Tisztázatlan, hogy a hülye nevű énekes miért csapott le ilyen hirtelen az egyik Oasis-testvérre, de azt állítja mellét döngetve, hogy minden szinten le tudná verni Liamet. Ant úgy gondolja, hogy Ő erősebb és okosabb, de ellenfelének biztos van egy nagy biztonsági Tiborja, úgyhogy inkább nem próbálkozik. Ehhez még hozzátette, hogy “…csak egy kurva számuk van.”, finoman utalva a Wonderwallra.
Hogy szítsa a felesleges tüzet, az új single-jén is oltogatja Liam mellett Russel Brandet és Jonathan Rosst Gun In Your Pocket című számában. (Már a nagylemez címe is nevetséges lesz: Adam Ant Is The Blueblack Hussar In Marrying The Gunner’s Daughter)
Hogy valami jót is mondjunk Adamről, megemlíteném a Malcolm McLarennek írt dalt, amit a manager temetése után vett fel. Amúgy az úr lelkes Lady Gaga és Lilly Allen rajongó, zseniálisak tartja őket. Ennyit erről.

A hülye bajszok ura szólóalbummal jelentkezik. Brandon Flowers a saját útját járja kicsit: nemrég bejelentette, hogy albumot fog megjelentetni, Flamingo címmel. Ez eddig rendben is van, de a hír hallatán már rögtön a The Killers feloszlásáról szóló hírektől volt hangos a blogszféra. Erről szó sincs, bár a banda ideiglenesen nem koncertezik, mondhatjuk szünetel. Flowers mellett a Killers dobos is kikacsintott kicsit: három másik bandával (Mumford & Sons, Keane, Noah and the Whale) Mt Desolation név alatt fog megjelentetni egy lemezt.

Mindenképpen Ryan Gosling vagy James McAvoy lesz Kurt Cobain. Cobain özvegye nem engedi rossz kezekbe férje szerepét a Nirvana frontemberről szóló filmhez.

Teljesen úgy néz ki, mintha Kurtnek és Edward Nortonnak gyereke született volna.

- mondta Love McAvoyról, de arról nem beszélt, hogy már egyáltalán felkérte-e a színészt. Ugyan ő lenne a társ-rendezője az egész filmnek, de állítása szerint nem nézné meg soha, mert nem bírná a fájdalmat. Oren Moverman, a Bob Dylan életrajzi film rendezője fogja ennek a filmnek a munkálatait is levezényelni, és ő fogja újraírni David Benioff eredeti szkriptjét, amit a Mennyeknél Súlyosabb című Cobain életrajzra alapoztak, amit Charles Cross írt. Hú.

Taylor Hawkins pletykál. A Foo Fighters dobosa elmondta, hogy 2011-re új korong várható, ami már a banda hetedik nagylemeze lesz. A project ugyan még gyerekcipőben jár, de már 15 dalról van demofelvétel, némelyikről kettő is. Rengeteget demóznak, hogy kiszűrjék a hibákat és, hogy fejleszthessenek.

Nálunk ez egy hosszú folyamat, nem csak azt mondjuk, hogy “Ok, írjuk meg a dalokat, menjünk be a stúdióba, vegyük fel, aztán mehet ahogy van.” Rengeteg előkészület van a Foo Fighters projectek mögött. Legalábbis eddig.

Taylor szerint mindenki töltődik energiával, és ha úgy érzik, hogy kész vannak, akkor csinálják. Neki például van egy mellékbandája, amivel folyamatosan tevékenykedik, de ez eddig csak jót tett a Foo Fightersnek, mondta el a dobos. Még hozzátette, hogy az soha sem jó, ha a banda a lemezcég megrendelésére csinálja a lemezeket. “Abból soha sem lesz jó zene.”. Általános igazság.
Dave Grohl közben a Them Crooked Volturesal szeretne egy újabb adag blues-rock-akármit a fejünkre zúdítani albumformában, még ebben az évben.

Visszatér az Interpol. Több zeneszámot és fellépési dátumokat ígér a népnek a new yorki sötétebb szellemiségű banda. Gondoskodtak arról, hogy a rajongókat visszacsalogassák időközönként a honlapjukra: első ilyen eresztésük a Lights című szám volt, ami egy erős visszatérés a 2007-es utolsó album óta. Ez a dal egyike lesz a többinek, ami a korongon lesz hallható, erről folyamatosan fogjuk kapni az információkat. Az év vége fog véglegesítődni a kiadási dátum, és ezzel együtt az album is. Banks még hozzátette, hogy az új lemeznek kicsit “szimfonikus” érzete lesz.

Gyerekgyilkosság miatt tiltották be több helyen MIA klipjét. Az erősen offenzív tartalma miatt törölték például a legnagyobb videómegosztó oldalról, a Youtuberól MIA klipjét. A Romain Gavras által rendezett videóban gyerekeket lőnek le, vagy végigfuttatják őket egy aknamezőn, ami nem hasonlítható egy parki sétához, de az egésznek direkt a figyelemfelkeltés volt az oka. Ezt még a 12 éves színész kislány is megerősítette, még azt hozzátéve, hogy tudta mit fog csinálni, mikor felajánlották neki a szerepet. Ja, és szerinte MIA egy végtelenül aranyos ember.

Meg White legyőzte félelmeit. Jack White szerint dobosa-volt élettársa legyőzte a folyamatos aggodalmaskodásra épülő hajlamát, így kilátásba helyezte, hogy újra teljes koncerteket adnak. 2007-ben több koncertet és egy turnét is megrövidítettek Meg miatt. Jack White most a következő Dead Weather albumra készül gőzerővel, meg persze ott a Raconteurs is, de saját szólólemezt is szeretne, tehát soha sem áll le, viszont kész van egy White Stripes körútra is. Meg folyamatosan lejár a Dead Weather próbákra, meg Jack feleségének a bandájának a próbáira is, egyre jobb passzban van.

Koncertet közvetített a Dead Weather. Tegnap (Május 3.) a myspace oldalukon a népszerű ustream segítségével élőben közvetítette az első lemezbemutató koncertjét a banda. A fergeteges buli közben a zenészek néha hangszert cseréltek, a tömeg pedig állandó hullámzással és éljenzéssel tudatta: Igen, ez bizony kiváló. A koncertet megnézhetitek a banda ustream-én, vagy a myspace oldalukon, de az szokás szerint rohadt lassú.

Trent Reznor és felesége: Mariqueen Maandig. Most, hogy a Nine Inch Nails már nem ad koncerteket, az öreg lázadó úgy gondolta, hogy ideje azért csinálni valamit. Ezt az új bandát How To Destroy Angels-nek keresztelték, és már abban a fázisban van, hogy tudjuk: Ez nagyot fog szólni. Egy ideje apró, egy perces videókat tesznek fel a weboldalukra, és valamikor a nyáron szeretnének kiadni egy hat számos kislemezt. A Pitchfork.com-on már meghallgatható egy szám, ami az A Drowning címre hallgat. Lassú tempójú, hét perces körút az elme körül.

A híres Guns N’Roses gitáros nem bírt telefonálni. A nemrég megjelent szólólemezén rengeteg olyan világsztár működött közre, mint például: Lemmy, Iggy Pop, Ozzy Osbourne, hogy csak a legnagyobbakat említsük, de Slashnek egy emberrel meggyűlt a baja.

Először olyanokat hívtam, akiket jól ismerek, mint Iggy, Ozzy és Lemmy. Biztonságosnak éreztem felhívni őket. Aztán ott voltak olyan emberek, mint Kid Rock, akivel együtt jameltem egyszer egy bárban. De megkérdezni olyan embereket, akiket nem ismerek, félelmetes volt. Azt akartam, hogy Thom Yorke csinálja meg a Saints Are Sinners Too-t, de nem voltam elég tökös, hogy felhívjam.

Így énekelt Yorke helyett Rocco DeLuca, egy teljesen ismeretlen hang, akire Slash azt mondta, hogy az új felfedezettje igazi kincs. A kritikusok nem így gondolták.

12 hónapos házi őrizetbe vetették a Gallagher-lökdösőt. Daniel Sullivan egy 2008-as Oasis koncert közben valahogy feljutott a színpadra, és erősen oldalba vágta Noel Gallaghert a teljes testsúlyával, így a gitárosnak három törött bordával már nem volt türelme folytatni a V festival-os fellépést. Gallagher azt nyilatkozta, hogy felépült, de lelkileg soha sem fog meggyógyulni, mert a becsapódás ereje olyan volt, mintha “egy busz ütötte volna el”. Egyem a szívét.

A Jam énekese leszarozta a Facebookot és a Myspacet. Paul Weller egyenesen “lószarnak” titulálta a közösségi oldalakat. Állítsa szerint kedveli a modern technikát, de ez csak a felvevőeszközökre terjed ki. “Miért nem mennek le a kocsmába?” -teszi fel a némileg jogos kérdést a Modfather. Egy srác koncert után odament Wellerhez, hogy megkérdezze, van-e myspace profilja? A következő elmés választ kapta: “This is my space, and you’re invading it.” (Ezt nehéz lenne normálisan magyarra fordítani, angolul tudók nagy előnyben vannak most.)

Összekverték Yonderboit Yonderboial. Egy olyan internetes portálon jelent meg a hír, ami lemezek megjelenésével foglalkozik, viszont kiderült, hogy nagy kavarás van. De ugye mire ez kiderült a hír gyorsan elterjedt, hogy Fogarasi Árpád László június 16-án új lemezt fog megjelentetni Foreign Shores címmel. Később persze kiderült, hogy Yonderboinak semmi köze sincs a svéd Yonder nevű folk zenekarhoz. Árpád még nem mondott semmi biztosat, csak azt, hogy “idén már hallható lesz valami”.

Malcolm McLaren utolsó tombolása. Méltó temetési szertartást tartottak a volt punk managernek Camden (Észak-London) utcáin. Négy fekete ló húzta McLaren kocsiját, ami a legenda koposóját szállította. Magán a szépen megművelt koporsón a felirat hírdette a férfi életmódjának mottóját: “Too fast to live too young to die”. A High Streeten több száz rajongó rótta le végső tiszteletét, búcsút véve a Sex Pistols terelőjétől. A menet mögött egy zöld busz ment négy másik kocsival mellette. A busz felirata állomásként Sehovát írt ki, a menet pedig tényleg olyan volt, mintha sehova sem tartottak volna, csak örökké mennének valamerre. Volt még egy lovaskocsi, amin ott díszelgett egy anarchia szimbólum és a “Káoszból pénzt” mondat. A buszból folyamatosan punk himnuszok bömböltek, mögötte punkok ugráltak és követték a menetet, néhányuk felugrott a buszra, hogy együtt énekelhessen a hangszórókkal. Vivienne Westwood, McLaren volt élettársa reméli, hogy Malcolm sírja olyan emlékművé fog válni, mint Jim Morrisoné. Ez nagy valószínűséggel be is fog következni.

Nos, mivel én vagyok most az egyetlen, aki a gépe mellett pihen, megpróbálok röviden beszámolni a tegnapi PEN-részvételemről.

Megérkezésünk után mindjárt beugrottunk theKOLINra, ami erősen sör magunkhoz vételére buzdított, mert az első szám egyikünknek sem jött át igazán. De a többi “megfelelt az elvárásainknak”, hogy nagyképű legyek. Márk formás hátsóját is megtekinthettük, de arról lekéstem, úgyhogy nincs fotó, bocsi srácok. Pedig tök jó lett volna főoldalra.( szuperbazs: szereztem az élmény érdekében ) (zs: Látom összetalálkoztál BlindblendR fotóskollegával )
Kicsit átnéztünk Óriásra, szegények körülbelül 2 embernek játszottak, ami nem lehetett egy nagy öröm. Mondjuk Egyedi Péter utána az Isten Háta Mögöttel adott egy telt termes koncertet.
Ugyanígy a Belga, akik a magyar nemzeti hip-hopjukkal egy sátrat töltöttek meg, üvöltő-ugráló tömeggel, akik követelték a számokat. Bauxit, Tokyo és Még5lövés szarrápattogták magukat, főleg a Bebukta című számra. Titusz kicsit nyúzottnak látszott, és egész végig egy helyben állt, néha tekerve egy potin.
Mondjuk azért az nem volt mindegy, amikor Bauxit odament szuperbazs kollégához, lehajolt hozzá a színpad szélére, és megnézte, hogy éppen milyen kontentot tol twitterre.

Innen valaki át fogja venni a stafétát, mert leléptem másnapi korán kelésre és melóra hivatkozva.

Valaki ma este megsérülhet!

szuperbazs: Belga után mi BB-vel meglestük a Neo koncertjét. (zs: ez nekem kiesett, pedig fotóztam) BB nagy szakértőként megjegyezte, hogy nincs semmi különös az egészben, de az utóbbi koncertjeikhez képest mintha más tracklist alapján játszottak volna. Az egész pikk-pakk ütemezetten zajlott le, ahogy a nagykönyvben megvan írva: telt házzal és Enikő ragyogásával. Azért azt megjegyezném hogy a design sál, kalap és egyéb kiegészítők már a 3. számot sem élték meg. Így ez a Peti féle mega-fashion vonal hamar az egyszerű pólókban végződött. Neo után viszont elkezdődött a céltalan tengődés. A kóválygás első szakasza a Red Bull Arénában bontakozott, amit a paranormális jelenségek melegágyaként definiálhatunk. Itt szeretném egy kicsit megdorgálni a PEN szervezőit, mert ennél szánalmasabb elektronikus line-upot nehezen lehetett volna összeállítani. Roxy Rádió slágereket pörgetnek a skacok, amit a normálisabb egyetemista nehezen vesz be, így tényleg csak egy bizonyos italmennyiség után lehet elviselni ezt a dömpinget. Az ittas emberek mellett meg ott vannak a tipikus dizsiző, zselézett menő manók, akik nem csak a kigombolt inges techtonikus mozgássukkal borzolják a kedélyeket, de macho lévén mindenkibe belekötnek egy kicsit, kivéve akkor ha az alany rendelkezik szeméremajkakkal. Ezt a modern dominancia harcot nehezen vette be a mi gyomrunk, így hamar visszakullogtunk a sajtószobába, ahol egy csomó jó fej kollégával csaptunk el egy jelentős időt. Barlangunkból kimászva utánna megnéztük a The Toasters produkcióját ami egész egyszerűen zseniális volt. Finom múltidéző SKA, old school munkásosztály köntösben. Csíptük. Még táncoltunk is először a fesztivál alkalmával.

Tronke: Nekem ez volt az első nap a fesztiválból, így aztán abszolút gyermeki örömmel fizettem ki az 1900 birodalmi váltót a szép neonzöld napijegyemért, hiszen Belga lesz emberek! Előtte Neo volt ugyebár, első sorban csodálhattam meg a gitáros tag lakkdorkóját, ami minimum három sztrókot váltott még ki a mozgáskultúrájával együttvéve. Az énekes leányzóba viszont már az első koncertjük óta szerelmes vagyok, gyönyörű az a nő. Mindenesetre a koncert hozta a színvonalat, volt pár kevesebbet játszott szám is, a vizuálok most is nagyon súlyosak voltak, és kibírták az Aiiaiiyo nélkül ami egy plusz pont volt (hiába jó szám).

Ezután következett el a Belga ideje. Abszolút teltház, Titusznál félhalott fej. Valahol ott döbbentem rá, hogy “ez valami más” amikor elhangzott a “váárjáá váárjááá … nincs itt a trambulin!” kezdetű mondat. Tényleg volt trambulin. A koncert hozta a Belga minőséget (ha azt a Szigetes fekete pontot nem nézzük), túlnyomórészt az új számokat hozták amit volt aki szeretett, de többen nem, valószínűleg ezért volt a tömegben lincshangulat a harmadik percnyi “magyarnemzetihiphápot” kántálás után. Hál’istennek lenyomták, úgyhogy mindenkibe visszatért a zen a koncert végéig. Mondjuk amikor (már nem tudom ki, talán Bauxit) a tesióráról szóló szám közepén elkezdett tarkóbillenéseket csinálni, az tényleg meglepő volt.

Ezt követően átlopakodtunk Subscribera, ami nekem hatalmas pozitív csalódás volt (ha azt az apró tényt leszámítjuk, hogy egy 150 centis lányismerősömnek beverték az orrát). Nagyon ügyesek voltak a srácok, mozgatták a közönséget, és amikor a “Kölyköd voltam” című Disney-betétdal közepén a zúzós, 190 DPM-es metál átváltott reggaere, na ott értem el a nirvánát. Jók voltak na.

Keith Elam a.k.a Guru, a híres rap csapat, a Gang Starr tagja, tegnap elhunyt. 1985-ben Ő alapította a mára nagy névnek számító crew-t. Több mint egy éve harcolt már a rákkal, ami februárban egy szívroham után kómába taszajtotta a dumagépet. Végrendeletében tisztán le vannak írva kérései, például az, hogy társa, DJ Premier nem használhatja a nevét semmilyen esemény lekötéséhez-szervezéséhez. Elam Producere Solar, furcsa módon a családot sem engedte Guru kórházi ágyához, így semmi összeköttetése nem volt gyerekeivel és rokonaival, így a levél többi tartalma kétségbe vonható.

Siet a Crystal Castles. Az eredetileg június negyedikére tervezett kiadás helyett pénteken kapható lesz Itunes-on a duó új lemeze. Ez annak köszönhető, hogy egy ravasz ismeretlen kiszivárogtatta az egész albumot, és még aznap letölthető volt a legtöbb torrentoldalon. Késő délután Zane Lowe felhívta Ethan Kath-ot, a zenekar billentyűsét, aki megerősítette a kiadást. Lowe megkérdezte tőle, hogy mit gondol arról, hogy az album kicsúszott a kezükből, amire jött a válasz:

Hát én is le akartam tölteni, de úgy gondoltam, hogy menőbb úgy, hogy kivárom a pénteket, amikor kijön.

Jogosan gondolhatjuk azt is, hogy Ők tették fel, de ki tudja, lehetséges, hogy tényleg valaki kilopta a stúdióból. A Nine Inch Nails volt az aki feltette az egyik oldalra a Slip című lemezét, viszont azt konkrétan a banda töltötte fel.

Paris Hilton Damon Albarnra vadászott. Tisztázatlan számomra még mindig, hogy a szállodaörökös ribanckirálynő mit keresett a Coachella fesztiválon, de ha már ott volt, hasznosan akarta tölteni az idejét gondolom, mivel a Gorillaz set után egyenesen előretört, embereket elsodorva, csak azért, hogy találkozhasson az énekessel. Amikor végre sikerült neki, adott egy puszit Damonnak és megpróbált Banksyról beszélgetni, a híres graffitiművészről.

Hosszas idő után újra itt a Soundgarden. 13 év csend után újraegyesült a grunge-időszak egyik alappillére, sőt, már első koncertjükön is túl vannak. Akik felírták magukat a levelezőlistájukra, kaptak egy e-mailt 16-án, hogy uzsgyi lefelé Seattle-be, mert a Showboxban Nudedragons (Soundgarden anagrammája) koncert lesz, magyarán Soundgarden újjáalakulás. Kikötések: Minden ember maximum két jegyet vehet és tiltott volt a kamerahasználat. 18 számos setet harcoltak végig a jelenlevők, akik gondolom követni fogják kedvenceiket a Lollapalooza fesztiválra is, ahol a banda headliner lesz.